Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

Az élet nagy kérdése

6

gás, amely a pillanatnyi mámortól megittasodva elzárkózik a jövő gondolatától, az a felfogás, amelyet Jorgensen mutat be az ő megtérése történetében : „Véget érni nem akaró élet-bacchanalia rózsákkal, gyöngyöző borral és könnyelmű nimfákkal !... S az, aki a bort, a rózsákat és a nimfákat már nem képes megfizetni, csendesen félre vonul — csak annyira, hogy a többiek örömét ne zavarja — s revolvert szegez homlokára... Egy emberrel kevesebb ! Egy atommal kevesebb ! Úgysem számít ! A természet örök, a szenvedélyek ereje kimeríthetetlen, a nap újra felkel, új bort érlel, új embereket, új rózsákat, új asszonyokat.“1

S mégis, az élet értelmének kérdése átjárja az egész emberiséget és senkit sem hagy békén. Mert nagyon sok dolog van az életben, ami egyenesen követeli ezt.

Itt van mindjárt a régi vallásos hagyomány, amely erősen hangsúlyozza az egységes, végső életcélt. Ha gondolkodásunkban magunkra lennénk hagyatva, talán sokan észre sem vennők az élet talányát, így azonban, mivel a problémát megoldásával együtt kívülről kínálják, nem térhetünk ki előle. Ebből értjük meg, hogy még azok az alacsony fokon álló természeti népek is, kikről azt vélnők, hogy gondolataik nem érnek el messzebb jövőbe, valóságos életbölcselettel dicsekedhetne^ mely cselekedetüket irányítja. S ezt a hagyományos istenhitből s a másvilág hitéből merítették.

1 Jörgensen, Lebenslüge und Lebenswarheit.3 Mainz, 1911, 74 1.