Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

Az élet nagy kérdése

5

dottsággal az élet nagy kérdése előtt ; sokan vannak, akik egyáltalán nem fogják fel komolyan. Hiszen már ahhoz is bizonyos emelkedett gondolkozás szükséges, hogy a kérdést fölvessük, hogy az életet egységes szempontból vizsgáljuk és mint egységes problémát fogjuk fel. De a kérdés fölvetése még nem jelenti a megoldás keresését. Annyi fölületesség és annyi könnyelműség lakik az emberben, hogy könnyen elhalad az ilyen kérdések mellett, sőt szándékosan is beleveti magát az élet forgatagába, csakhogy lehetőleg megszabaduljon tőlük. „Rohannak és kapkodnak minden cél és értelem nélkül ; újabb és újabb izgalmakba merülnek bele, görcsös küzködéssel mindenáron szabadulni akarnak önmaguktól. És ha megkérdezitek őket, kik együtt úsznak ezzel az árral, mi a tulajdonképeni céljuk : akkor vagy értelmetlenül tekintenek szemetekbe, vagy mint a holdkóros, ki a nevét hallja, ijedten feleszmélnek s ők is kérdezik tőletek: igen, hová?“1

Épen a jelenkorban látunk jellemző példákat hasonló magatartásra, bár a mostani világháború súlyos csapásai felrázták az embereket és egyet- mást megváltoztattak. A létért folyó erős küzdelem ma minden erőt lefoglal, igen soknak sem ideje, sem kedve nincs már, hogy gondolatait az élet távolabbi céljaira irányítsa. Hozzájárul az általános, szenvedélyes, betegesen ideges törtetés az élvezetek után. Ennek következménye az az életfelfo1 0. Ewald, Gründe und Abgründe. Berlin, 1909, I. 230. 1.