Az ember lelke (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

19

bölcseség termékeit látják ez iratokban, de akkor megtagadják anyagelvű hitvallásukat és hamis az a nézet, hogy az agyvelő és lélek azonos.

Végül az utolsó, de legfelületesebb ellenvetés:

6. boncoló késsel még sohasem nyársaltak föl lelket.

Hiszen az orvosok már sok hullát boncoltak, de még sohasem akadtak bennük lélekre. Komolyan vegyük ezt?

Volt az én barátomnak egy kanárija, páratlanul tudott gyönyörködtetni énekével. Egy szép napon elrepült hegyen-völgyön túl, soha hírét sem hallotta többé senki. Bosszankodva mutatta barátom az üres kalitkát. De aztán csodálkozva is nézett reám, mikor így szóltam : „Neked nem is volt soha madarad“. „Ugyan, már hogy beszélhetsz ilyeneket?“ „De hisz nem látom“, felelek. „Hát persze, fortyan fel, most már nem látod, mert elrepült.“ Ugyanezt feleljük azoknak az Uraknak, akik az ő minden tudásukban azt hajtogatják, hogy a hullákban még sohasem találtak lelket. Természetes, mert rég túl van árkon-berken, mire ti odajöttök. És hozzá még szellem is a lélek, úgy hogy pápaszemmel sem bírnátok meglátni. Ugyanúgy mondhatnátok azt is : hullákban még sohasem találtak gondolatot, tehát gondolat sincs. Aki így beszél, annak nem szabad panaszkodnia, ha józan eszét kétségbe vonjuk.

1907. nagyhetén Wiesbadenban egy operáció után meghalt dr. Bergmann, a híres berlini orvos, aki úgy akaratereje, mint gazdag természettudományi ismeretei révén nagy tekintélynek örvendett. Amikor az operáció életre vagy halálra megkezdődött és alávetette magát az orvos késének, a 70 éves tudós imára kulcsolta kezeit és így imádkozott : „Éogd meg hát kezeimet — s vezess engem boldog halálra — és az örökkévalóságra“. Ez olyan férfiú volt, aki az emberi testnek minden zugát átkutatta, aki a test és az agy anatómiai felépítését úgy ismerte, mint alig más és mégsem talált okot a lélek létezésébe és halhatatlanságába vetett hitének elhagyására.

2*