Az ember lelke (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

16

ban karjaiba, úgy hogy felnyitotta íróasztalának fiókját, kivette pisztolyát és magára sütötte.

Megvagyunk már? Rájöttünk már a dolog magyarázatára ? Ha az ember gondolatai csak agymozgások, akkor igen. De hát akkor honnan a különböző hatás? Tehát mégis csak kell itt valami többnek is lennie, nemcsak puszta agymozgásnak ! Hiszen éppen ez a kérdés ; hogyan villan fel gondolat az agy- és idegmozgásból ?

Rövidség kedvéért két, az anyagelvűektől is elismert tudós szavaiból akarjuk hallani, mennyire képtelen a tudomány arra a kérdésre megfelelni : hogyan lesz tulajdonképpen az agyvelő mozgása, az agyba tovaterjedt ideginger, tudatos gondolattá ?

„Minő összefüggést gondolhatok el agyam egyes részecskéinek bizonyos mozgása, továbbá a reám nézve letagadhatatlanul megadott tények között (például, hogy fájdalmat érzek, örömöt élvezek ; édeset ízlelek, rózsaillatot szagolok, orgonaszót hallok, vörös színt látok) és az ezekból közvetlenül folyó bizonyosság között, hogy: „Tehát vagyok“? Feltétlenül és mindenkorra megfoghatatlan, miért ne volna egy bizonyos számú oxigén-, hidrogén-, szénsav- vagy másféle részecskének tökéletesen mindegy, hogyan helyezkedik el és hogyan mozog? Egyáltalán be nem látható, hogyan keletkezhetnék az ő összehatásukból öntudat“. (Du Bois Reymond).

„Ha mindent tudnánk, ami az agyvelőben működése közben történik, ha mind átlátnók a vegyi, villamos- sági stb. folyamatokat, mi hasznunk volna belőle ? A világ minden lengése és rezgése, minden villamossága és erőhatása még mindig nem lelki állapot, nem képzet. Hogyan lehet azzá — ez a rejtély bizonyosan megoldatlan marad az idők végezetéig és meggyőződésem, hogy ha az ég angyala szállna le hozzánk, hogy mindezt megmagyarázza, értelmünk nem is volna képes