Az ember lelke (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
17 ennek felértésére“. (Griesinger, A lelki betegségek kortana.) És ezzel eljutottunk ahhoz a ponthoz, mely az anyag- elvűeknek legsűrűbben felhasznált kifogása : 5. a lelki betegségek. Az agy betegségei, mondogatják, egyúttal az emberi szellem zavarai is. Mit kell hát még sokat bizonyítgatnunk, hogy az agy és a lélek egy és ugyanaz ? Vegyünk szemügyre néhány tényt ! Az egyik dolog alvásközben mindenkivel megtörténik.Az ellankadt test elalszik. Az öntudat elenyészik és ha alvásából hirtelen felijesztik az embert, jó időbe telik, míg ismét teljes öntudathoz jut. Az agyvelö elaltatás és kábító szerek segítségével elhódítható — öntudatunk elenyészik. A fáradt agyat kávé, tea élvezése ismét felserkenti. Túlsók szesz elhomályosítja az öntudatot ; gondolatzavar áll be ; az ember nem tudja többé, hogy mit mível. A lázbetegek is ugyanígy félrebeszélnek. Sebesülés, zuhanás, ütés okozta külső agysérülések szintén a szellemi tevékenység zavarait okozzák. És az élet alkonyán összezsugorodik az agyvelő, az agg gyermekes és szellemgyönge lesz. Diadalmasan mondják tehát, mi szükségünk még több bizonyságra ? Hiszen ebből nyilvánvaló, hogy agy és lélek ugyanaz! Nono ! csak ne olyan gyorsan ! A tényeket úgy nagyjában megint helyesen adták elő, de értelmezésük hamis. Maradjunk csak a mi gondolatunknál : az agyvelő a lélek eszköze. Nos : az eszköz „beteg“, mit bizonyít ez a művész ellen ? Adj a világ legnagyobb hegedűművészének rosszul felajzott, vagy törött hegedűt, — mit fog játszhatni ? Macskazenés hangokat, de nem összhangot. A rossz hegedű a beteg agyvelő, a művész pedig a lélek. Ha mármost az agyvelő beteg, akár altatószer, akár el- kábítás, akár szeszmérgezés, akár külső sérülés foly2
