Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
4 A kutatás szabadelvű szabadsága. lásuk boldog birtokában, boldogan és derülten az igazság bírásában ; magasabb szellemi életük egészségesen virult és pompázott, a fény és melegség örök adományozójától táplálva, aki örök igazságának jövendő szemlélésében biztos kilátásba helyezte szellemi életük betetőzését. Amit az atyák magától értetődőnek tartottak, az a fiúk előtt gyakran megoldandó rejtéllyé lett ; ami az atyáknak magasztos és tiszteletreméltó volt, amitől lelkűk felmagasztosult, az a fiúk számára szabad fejlődésük akadályává lett. Megfeledkeztek mivoltukról. Függetlenséget követelnek és személyiségüknek korlátlan kiélhetését és ebben látják nagyságuknak és haladásuknak egyedüli forrását ; minden függésben természetszerű kifejlődésük egy- egy akadályát látják. Föntebb már körülbelül megismertük a szabadelvű szabadságot, kivált a gondolkozásban és tudományos kutatásban, amely az emberiesség és az alanyiság világfelfogásának szülötte s amely az embert elszakítja Isten és egy változatlan vallásbölcseleti igazság uralmától és ezt az elszakítást felszabadításnak tartja. Láttuk azt is, hogy mit hoz fel álláspontja védelmére, mivel támadja elsősorban a hinni-kötelezettséget. Minden eddigi fejtegetésünk azt bizonyítja, hogy az ilyen szabadság nem kívánatos. Az isteni kinyilatkoztatáshoz és az Egyházhoz való hívő csatlakozásban az értelemnek nem lealacsonyítása, hanem felemelése rejlik, ameny- nyiben hozzákapcsolódhatik Teremtőjének örök értelméhez; nem szolgaság az, hanem felemelés.
