Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága

A kutatás szabadelvű szabadsága.

3

sárgultak, a virágok lekonyították a fejüket és hervadtan csüngtek alá. Erre a növények zúgolódni kezdtek a nyárfa ellen. Ez pedig ott állott kanárisárga lombozatával és ragyogott, mint valami fi csűr.

„Milyen együgyűek vagytok ti, nővéreim és testvéreim !“ — mondotta. „Hát nem látjátok, hogy most sokkal inkább vagytok az, aminek lennetek kell, mint a nap uralma alatt? Most finomodott, független lények vagytok, megszabadultatok a korábbi renyhe egészségtől.“ Sokan még mindig hittek neki ; „mi önállóak vagyunk, mi személyiségek vagyunk!“ — ezt ismételgették, mig utolsó rostjuk is le nem vált.

Nem telt sok időbe és a nyárfa is csupasz gályákkal meredt az égnek ; ki is száradt teljesen. Az emberek pedig újságaikban rossz aratásról, terméketlenségről írtak és a jobb idők reményével vigasztalódtak.

Mélyértelmű hasonlat. Szolgáljon magyarázatul a fentiek- és alábbiakhoz, a már kifejtett és még tárgyalandó gondolatokhoz.

A keresztény világnézet szerint az ember Teremtőjétől függ, akitől életet és világosságot kap, és hasonlóképpen függ szelleme is az igazságtól, amelyből úgy él, mint a növények a fényből és melegből. A keresztény századok ezer nemzedékére nézve ez magától érthető volt, emellett szabadnak érezték magukat és épen nem kerestek más szabadságot, mint a függő teremtményét. És mivel megmaradtak korlátaikon belül, vidáman éltek val1'