Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
60 A tudománytalanság módszere. fordítja, hogy személyes hajlamait s kívánságait figyelje s azokhoz képest rendezze be a „kutatás“ eredményeit. Ez kétségkívül lehet a szabadság módszere, de nem a tudományé. Az egyediség e módszerében éppen ez a legfontosabb, amit az igazi kutatás legelsősorban kizár, hogy a képzelet és a kedély szükségletei határoznak döntően, ami pedig első az igazi kutatásban, a tárgyilagosság, az itt a legutolsó és arról, amit az igazi tudomány mindenekelőtt megkíván, a felállított tétel bebizonyítását, erről vajmi keveset tud. Az ember a találékony ínyenc módszerére gondol, ki azt keresi, ami ízlésének megfelel, vagy az arszlán ízlésére, aki olyan kabátot és nadrágot választ, mely egyéniségének megfelel. Az igazi kutatás oda törekszik, hogy erős karral tartva a kormányrúdat, jármüvét a hullámokon át vezérelje s új partokat vagy legalább új szigetet találjon ; eme kutatás felfedező munkája pedig abban áll, hogy elhajítja magától a kormánylapátot s a habokon himbálódzik. Hiszen egyetlen feladata az, hogy pontosan betartsa azt az irányt, melyet a saját egyéni életének ringó habjai jelölnek meg neki. Végül az igazi kutatás komoly eredményeket keres, amelyek kiállják a kritikát, az egyediség kutatása ellenben oly eredményeket terem, melyekről maga is elismeri, hogy nem vehetők komolyan. Ezek a műkedvelőnek alanyi termékei, tán a nihil nisi quod modernum est“ elve alapján kiszabott divatárúcikkek. Az a kutatás, mely ily módszert vall, kétségkívül képtelen arra, hogy az emberiség életében üdvös szerepet játsszék.
