Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága

A tudománytalanság módszere.

61

Ne mondják : Hiszen senki sem kívánja, hogy a hit és világnézet a tudományos kutatás tárgyát képezzék ; sőt ellenkezőleg, ezeket mindig megkülönböztetik a tudománytól ! Erre mindenesetre, nem ritkán figyelmeztetnek bennünket. Mindazonáltal tudjuk, mily erélyesen foglalják le éppen ezeket a kérdéseket a tudomány számára. Nem kell-e éppen ezen a területen a szabadkutatásnak érvényesülnie ? Nem akarnak-e a keresztény vallással szemben „tudományos világnézetet“ összeállítani ? Nincse- nek-e meggyőződve, hogy épp e téren a tudomány már sok fényt és világossot derített, hogy t. i. a régi vallási tanok összedőlni készülnek?

S az emberi természet minő nem ismerése rejlik ilyen alaptételekben ! Ez az a teljes félreértés, mely kezdettől fogva jellemezte a szabadelvűséget s melyet még a gazdasági térre is átvitt. Itt is minden gazdasági tényező számára korlátlan szabadságot követelt, anélkül, hogy tudni akart volna valamit az ember rendetlen ösztöneiről, melyek, ha nincsenek törvényekhez kötve, rendetlenséget és pusztulást eredményeznek. így arról is álmodoznak, hogy az ember akkor követhetné zavartalanul a tiszta igazság felé való szárnyalást, ha függetlenül engedhetné érvényesülni személyiségét. Nem ismerik már azt a mondást, melyet az ősök bölcsesége írt egykor Delphi szentélyére : Ismerd meg önmagadat ! Nem tudja az ember többé, mily csalárd és kábító az a befolyás, melyet a hajlam a gondolkodásra gyakorol, mint veri békóba a szellemet ! Amor premit oculos, — mondja