Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága

A tudománytalanság módszere.

57

és értékes rájuk nézve, amit személyiségük szentélyében ők teremtenek s átélnek s aminek ők adnak jelentőséget és igazolást érzelmük alapján ; ez lett „meggyőződés“-ükké. A függetlenség így észrevétlenül átalakul egyediséggé : az emberi egyéniség az ő sajátosságában, hajlamaival, hangulataival és szeszélyeivel, szükségleteivel és önző törekvéseivel, gyengeségeivel és betegségeivel — mindezt — „egyéni értelemének szokták nevezni, ezek lettek a gondolkodás törvényeivé.

Az emberi természet ismerete nélkül.

„A jellem szerint különfélék az igények, melyeket szív és kedély támasztanak“, — mondja a modern világnézet egyik követője. „S ez igényeknek megfelel a világról alkotott ama kép, amely felé az egyes ember benső szükségszerűséggel fordul. Lehet, hogy soká ingadozik ide-oda, bizonytalanul, végre mégis csak érvényesül saját belső élettörekvése s belekényszeríti az ő sajátosságának megfelelő világfelfogásba. Ennek további kialakulásával gyakran jelentős szerepet játszanak bizonyos idő- és térbeli befolyások. Mindazonáltal a tulajdonképpeni irányadó a személyiség." Es minél élesebben és egyoldalúbban juttat valaki egy jellemtípust kifejezésre — folytatja Adickes tanár —, annál inkább kényszerül meghatározott metafizikai vagy vallási irányba és nem lel előbb nyugtot s nem érzi magát a világban otthon mindaddig, míg meg nem találja a neki megfelelő világnézetet. Még a méta