Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
58 A tudománytalanság módszere. fizikáját sem állítja össze az ember mesterségesen, logikai szükségszerűségek alapján, értelmével ezt kiválasztva, azt elutasítva, hanem az is azzal a benső kényszerrel fejlődik ki benne, mely azonos az igazi szabadsággal. Tehát nem az igazság iránti önzetlen odaadás, nem, hanem a szív és kedély hajlamai, a „személyiség“ van állítólag hivatva arra, hogy kialakítsa a világnézetet. Csak alakuljon ki élesen és egyoldalúan minden jellemtípus, csinálja meg „a neki megfelelő világnézetet“ tárgyi igazságra és logikai szükségszerűségre való tekintet nélkül. Tulajdonképpen ez az „igazi szabadság.“ „Mert hát mikor is lenne szabadabb az ember, mintha minden kényszertől menten, sőt tán épp ezzel szemben azt választja és teszi, amire saját bensője űzi ? Mikor lenne önmagához következetesebb, mikor inkább „önmaga ?“' Ily szabadsággal nem fér többé össze a szilád igazság vagy éppen a vallási kötelezettség „külső kényszere.“ Saját mivoltunk lényegét az ő mélységeiben kell megragadnunk — oktat ismét Harnack — és lelkűnknek kizárólag saját szükségleteit és a saját kielégítésére kijelölt utat kell megismernie.“2 „Jellemem minősége szerint — mondja mégegyszer Adickes — a világ benső szükségszerűséggel úgy tükröződik bennem, amint azt hitem mutatja. Es semmiféle ellenfél sem képes akár 1 1 Charakter und Weltanschauung. (1905.) 5. s k. — 2 Religiöser Glaube und freie Forschung, Neue Freie Presse. 7. Juni 1908.
