Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
56 A tudománytalanság módszere. egészen ellenkező nézetet tart jogosultnak ; mindez épp oly érthetetlen, mintha a művész a sz. Péter templom hű képét akarná elkészíteni, amellett azonban nem igazodnék a valóság szerint, hanem a képet szabad képzelete és szeszélye szerint alkotná meg. Munkánk elején már kifejtettük ezen alaptételeket, aminthogy előadtuk azt is, mennyire hiányzik a szabadelvűek gondolkodásszabadságában minden igazi tudomány első feltétele, t. i. annak világos tudata, hogy van tárgyi igazság, melynek alá kell magunkat vetni, még a vallásbölcseleti kérdésekben is, sőt itt leginkább. Nem. Függetlenséget még a gondolkodásban is, főleg az érzékfölötti világ kérdéseiben, melyekben úgyis csak követelményekről lehet szó 1 — hangoztatta Kant a XIX. század küszöbén a modern világ felé. Maradandó igazságok egyáltalában nincsenek, minden viszonylagos és változó, teszi hozzá a modern fejlődéstan. így hát megteremtették a gondolkodás és kutatás szabadságát, a feltétlen igazság jármát lerázó szabadságot. Mindez annak a féktelen, szabadságutáni törtetésnek az eltévelyedése, mely a mai világot mozgatja. Ez a féktelen törtetés szabadabb élet után, mint aminőt a természet és állás megenged, sok modern emberben elviselhetetlenné teszi az igazság vas törvényeinek gondolatát s a szigorúan körvonalazott gondolkodási irányokat. Teljhatalmú személyiségük öntudatában kéjelegve mindent az ő saját egyéniségükkel akarnak mérni, még a vallást és világnézetet, az igazságot és erkölcsöt is. Csak az igaz
