Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
Le a másvilág igájával. 49 a csoda és bizonyos könyvek sugalmazása valódi dolgok, akkor a mi módszerünk megvetésre méltó.“ De minden kételkedést elhallgattat ezzel a mondásával : „Már csak azzal is, hogy érvényt adunk a természetfölöttinek, kívül állunk a tudományon." Az újabb „történet-kritikai“ iskola félretette ugyan a régi iskola egynémely nézetét, azonban ép oly erősen köti meg kutatásaiban a „természeti törvényszerűség“ követelménye. Félretolja hát a negyedik evangéliumot ; a többiből minden csodás eseményt kirostál, hogy „a történeti hiteles mag“ kihámozódjék.1 Még rosszabb sorsban részesülnek az ószövetségi könyvek. „A Genesis történelmet beszél-e el vagy mondát ?“ ezt kérdi Gunkel. „Ez a kérdés a modern történetíró előtt már nem kérdés.“ Tehát mondát beszél el. Hogyan ismeri ezt fel- a történetíró ? A maga mindent istenítő világnézetéből, amely a világtól különböző Istent el nem ismer : „Mivel a Genesis elbeszélései többnyire vallási természetűek, állandóan Istenről beszélnek. De a mód, amelyen ezek az elbeszélések Istenről szólnak, a legbiztosabban mutatja, hogy történeti vagy költői értelemben veendők-e? Itt sem boldogul a történetíró világnézet nélkül. Mi hisszük, hogy Isten a világban, mint mindennek csendes, elrejtett háttere működik... de sohasem jelentkezik, mint cselekvő tényező mások mellett (az aláhúzás a szerzőtől van), hanem mindig, mint mindennek végső oka ... Egészen másképpen van ez a Genesis sok elbeszélésében. (Csodákról és jelenésekről szóló elbeszélések következnek.) Képesek vagyunk 1 V. ö. J. Schäfer, Die Evangelien und die Evangelienkritik. (1905). L. Fonck, Die Wunder des Herrn. I2 (1906) 1. 3. §. Donat, A tudomány szabadsága. II. rész. 4
