Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága

42 Le a másvilág igájával. fölülemelkednie a többi vallásokon természetfölöttisége által. „A kinyilatkoztatott vallásnak a természetes vallástól való megkülönböztetése lehetetlenné válik“, mondja Bousset.1 Wundt pedig kijelenti : A kereszténység mint „tökéletes“ vagy „ki­nyilatkoztatott“ vallás, állítólag megmérhetetlen nagyságként áll minden egyéb vallási fejlődéssel szemben. Ez az álláspont a mi fejtegetésünkre természetesen nem lehet irányadó.“2 Ezek az uralkodó gondolatokká vált előítéletek már előre is meghatározzák az eredményeket, amelyekre „a kutatásnak“ jutnia kell és arra kény­szerítik ezt, hogy tulajdon módszere ellen vétsen és hogy magát eltévedt bölcseleti előítéletnek téves és megtévesztő utain vezettesse oly módon, hogy a tudomány szabadsága gúnnyá válik. A gazdag anyagból, amely rendelkezésünkre áll, csak egyet vizsgáljunk, a modern evangéliumkritikát. Az evangéliumok számos értesítést tartalmaznak természetfölötti jellegű tényekről, csodákról és jö­vendölésekről. Ezeknek a jelentéseknek szükség­képen hamisaknak kell lenniök, ez az első alapelv, amely szerint a „történeti“ vagy ahogy nevezik „kritikai módszer“ kutatni kezd. „Ha a csoda egyáltalában elképzelhetetlen, akkor a keresztény­ség történelmében és épen úgy már az újszövetségi kereszténységében is a csoda elképzelhetetlen. Ha mégis csodákról beszélnek nekünk, ezeknek az elbeszéléseknek, amennyiben csodákról értesítenek, hamisaknak kell lenniök ; azaz az elbeszélt dolog vagy egyáltalában meg nem történt, vagy ha meg­1 Das Wesen der Religion, 5. Tausend (1904) 8. -— 2 Ethik3 1. (1903) 329.

Next

/
Thumbnails
Contents