Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
26 Le a másvilág igájával. Plate biztosít minket arról, hogy „nem értek semmit a metafizikából.“ (62. old.) Ezt nem is vitatjuk tőle. Fájdalom, korunkban nagyon sok tudósnál fölötte sajnálatos hiányt kell megállapítani a bölcseleti képzettség terén, hiányt, amelyből társadalmi baj lesz, ha az ilyen mégis rászánja magát arra, hogy a bölcselet területére lépjen. Wobbermin a protestáns tudós is megjegyezte ama vitaestéről : „Wasmannak vitázó ellenfeleinél csaknem kivétel nélkül a bölcseleti iskolázottságnak egyszerűen megdöbbentő hiánya ismerhető fel.“ 1 De ezzel a járatlansággal kirívóan ellentétben áll a türelmetlenség minden más természetű világnézettel szemben. Wasmannt azért, mert keresztény módon gondolkozik, zsarnokilag kilökik a természetkutatók sorából. „P. Wasmann nem igazi természetkutató, nem igazi tudós“ ; ezzel a lesújtó mondással fejezte be Plate tanár beszédjét. Ugyanezt a záradékot nyomtatásban könyvének utolsó lapjain is megismétli : „P Wasmann S. J. nem valódi természetbúvár és nem igazi tudós.“ Ha az ellenfele olyan kérdésekre, amelyek túlmennek a tiszta természettudomány határain bölcseleti feleleteket ad, amelyek a kereszténység tanaival egybevágnak, akkor ezeknek alapja „kétségtelenül az ő önkéntes vagy nem önkéntes függése az Egyháztól“, „benne a természettudomány állandóan megadja magát a hittudoraánynak.“ Tehát „nála hiányzik a gondolatok s következtetések szabadsága.“ Hamis mesterfogások ezek a türelmetlenség szolgálatában. De menjünk tovább. Természetfölötti világrendnek és annak a látható világra való hatásának el nem fogadhatósága, mint kényszerítő dogma ott lép fel a leghatározottabban, ahol a szabadelvű tudomány a csodával kerül érintkezésbe. Igaz, hogy kerüli ez érintkezést. Azonban a történelemben ép úgy, mint a jelenben ismételten világosan bebizonyított tények állanak 1 Theolog, Rundschau XI. (1908) 149.
