Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
272 Hittudomány és egyetem. szolgája. Nem Isten és a túlvilág, hanem saját maga és a jelen világ, nem Isten szolgálata, hanem az emberi jogok, az emberi méltóság az ő eszményei.1 Ennek a világnézetnek a szemében, mely nem tudja megérteni Jézus Krisztus bölcseségét és mely előtt az ő keresztje botrány, az a tudomány is bizonyára botrányul fog szolgálni, mely bevallja, hogy nem ismer magasztosabbat, mint „Jesum Christum et hunc crucifixum“. Ez a kérdés sarkpontja : A keresztény vallás ma még egészen és teljesen jogosult-e vagy sem? Mienk maradjon-e még atyáink vallása, melyben egyedül találták meg legmagasabb szellemi ösztönük kielégítését, mely Európának polgárosodását és kultúráját adta meg, mely megteremtette ennek hatalmas szellemi életét és fölötte még a mai napig uralkodik? Vagy kiszoruljon a kereszténység azáltal, hogy vissztérünk a pogánysághoz, amelyet már egyszer legyőzött? »Nem akarjuk, hogy ez uralkodj ék felettünk“ — ez a katholikus hittudomány elleni modern ellenszenv legmélyebb alapja. Különben csodálkoznunk kellene, hogy miért követelik oly hevesen eltávolítását. Talán mert felesleges? Tegyük fel, hogy így van; sok hivatalt lehet találni, melynek jelentéktelen szükségességét nem volna nehéz bizonyítani és senki sem zúdul fel emiatt ; nem egy állami kiadás felesleges és emiatt sincs felháborodás. Nem, nem annyira a hittudomány tudományos jellege körül fordul meg a dolog, i i V. ö. I. 23-34.
