Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
A hittudomány. 265 lenül meg kell őrizni, ha a vélemények reménytelen zűrzavarában és tarthatatlan ingadozásában, korunkban még kell valahol biztos helynek lennie az igazság és hitegység számára, ez nem történhetik másképp, mint oly erős tekintély alakjában, melynek isteni segítség van ígérve. Még a katholikus theologustól sem fogja senki rossz néven venni, ha ennek megvilágítása céljából utal a protestánsok legújabb történetére és hittudományára. Ez nem ismer el tantekintélyt ; ezért hittudománya teljes kutatás- és tanszabadságot követel s ezt a legnagyobb mértékben kihasználja. Az eredmény a keresztény hit szétbomlása, mely ijesztően gyors léptekkel közeledik a teljes felbomláshoz.1 Az a veszély, mely- lyel a modernizmus a katholikus egyházat fenyegette, a protestáns hittudományt már régen megejtette ; a modern bölcselet ismeretelméleti és metafizikai alapelvei háborítatlanul foglalhattak tért benne és ölhették ki annak keresztény tartalmát. A modernizmus elleni eljárást protestáns részről nem mindenütt, de sokfelé élesen elítélték és emellett magasztalva hirdették, hogy náluk ilyesmi nem történhetik meg. Bizonyára nem, legkevésbé sem, ha következetesek maradnak a protestáns elvekhez. Azonban az egész történelemben nincs egy oly tény sem, mely a katholikus hitbeli tekintély szükségességét fényesebben bizonyithatná, mint a protestantizmus jelenlegi helyzete. Hivő protestáns részről is megengedik ezt, bár nem kifejezetten, hanem csak a gyakorlati intézkedésekben. A szabadelvű hittudomány romboló munkája ellen tekintélyhez folyamodnak s evangélikus hitvallásokat, hagyományos tanokat, idézet-tárakat hívnak segítségül, sőt még az állam segítségét is igénybe veszik, az újító lelkészekkel szemben megintéssel, sőt hivatalvesztéssel járnak el, a szabadgondolkodók hangos tiltakozása mellett. Érthetőnek találjuk ezt az eljárást és a hivő protestantiz1 V. ö. II. 82—93 ; II. 37—51.
