Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
266 A hittudomány. musnak napról-napra aggasztóbb vészkiáltását nem hallhatjuk fájdalom nélkül és szívből sajnáljuk kétségbeesett helyzetét a lelkek millióinak üdve miatt, akik azon veszélyben vannak, hogy keresztény hitüknek maradványait is elveszítik. Mindazonáltal azt kell mondanunk, hogy ez a tekintély és engedelmesség utáni segélykiáltás a protestáns elvnek elhagyását s a katholikus elv akaratlan utánzását s ezzel egyszersmind elismerését jelenti. Ez is ösztönzi a katholikust arra, hogy egyházához annál inkább ragaszkodjék. Sokak szemében, akik az egyház gondolkodását nem értik, szolgai köteléknek látszanak azon enge- delmességi kötelességek, melyek a katholikust egyházához fűzik ; pedig a katolikus számára a szeretet kötelékei ezek, amelyek szabad népeket kapcsolnak össze a megszentelt tekintéllyel. Sokak szemében uralomravágyó kúria a római egyház, ahol szolgalelkú és tudatlan milliók fölött csapkodnak ostoraikkal az umbriai prelátusok ; a katholikus előtt ez az igazságnak Istentől irányított hivatala, melyre rábízza magát. Tudja, hogy a történelem igazolta a legfényesebben a katholikus tekintélyi elvet. Vélemények jöttek, mentek, rendszerek keletkeztek s elmúltak, a tudomány trónjai emelkedtek s omlottak össze, csak egy magasba nyúló szellemi épület maradt fenn az emberi böl- cseség romjainak széles csatamezőjén, mely az Isten alapította tekintély szikláján nyugszik. Azt a régi krédót mondják még ma is az összes népek, melyet egykor a vértanúk imádkoztak.
