Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
A hittudomány. 259 első részben szép szavakban emlékezik meg azon nehézségről, mely felmerül, ha az egyéni belátás el akarja találni valláserkölcsi kérdésekben a helyes utat ; nevezetesen akkor, ha nagy, hagyományos igazságokról akar ítéletet mondani ; rövid tapasztalata, mely az életnek csak egy kicsi részét ismeri és véletlen benyomásokból táplálkozik, nem lehet illetékes ebben a kérdésben. E gondolatokkal azonban merő ellentmondásban vannak a második rész fejtegetései. Amit az előbbiben az eszményiség ellen mond, az utóbbiban tett által visszavonja. A modernista eskü. Az 1910 szeptember 1.-én kibocsájtott Motu proprio elrendelte, hogy a többi katholikus pappal együtt a hittudományi főiskolák tanárai is esküvel kötelezzék magukat a modernista tévtanok elvetésére és az egyházi rendeletek engedelmes elfogadására. Csak az egyetemek hittudománykari tanárait mentették fel ezen kötelezettség alól, hogy ezáltal az államban elfoglalt helyzetükkel járó nehézségeket elkerülhessék. Ez az antimodernista eskü oly felháborodás kitörésére adott alkalmat, melyhez hasonló a Vatikáni zsinat óta alig volt. A tudomány szabadsága, a hittudományi karok megszüntetése, sőt kultúrharc után kiáltoztak : „A német főiskolák általános tanárgyűlésének választmánya 1911 jan. 7.-én Lipcsében azt a nyilatkozatot tette közzé, hogy mindenki, aki letette az antimodernista esküt, ezzel lemondott az igazság független megismeréséről és tudományos meggyőződésének nyilvánításáról és ezáltal elvesztette a szabad kutató méltó17*
