Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága

Le a másvilág igájával.

21

dat felel : vagy Isten teremtő keze teremtette közvetlenül, vagy közös ősformákból való lassú fejlődésnek eredménye. Hogy a növény- s állatvilágon belül volt-e fejlődés, az természettudományos kérdés. De a bölcseleti kérdés az, vájjon lényegesen magasabbrendű szellemmel s értelemmel ellátott emberi lélek fejlődhetett-e ki az alacsonyabbrendű állati lélekből ? A bölcseletnek erre nemmel kell felelnie ; ép olyan lehetetlen ez, mint az, hogy két, tíz vagy egyetlen nyomtatott ívből egy egész mű álljon elő. Ezt a hit is helyben hagyja és azt mondja, hogy az emberi lelket Isten teremtette. A kérdést nem akarjuk tovább fejtegetni, csak arra mutatunk rá, hogy itt is mily erővel szabja meg a kutatást kifejezetten vagy hallgatagon a zárt természeti okság feltételezése. így van ez általában a fejlődéstanban. De különösen ott, ahol az emberről van szó.

„A földi élet kifejlődésének a gondolata,“ — mondja nagyon jellemzően Weismann, „messzire kinyúlik az egyes tudományok területén túl és befolyásolja egész gondolatkörünket. Nem kevesebb ez, mint a csoda eltávolítása a természettudományból és az élet jelenségeinek — mint egyenlő értékűeknek — a többi természeti tünemények közé való besorozása."1 Indító okaikat világosan kimondják.

Még feltűnőbben jelentkezik a „teremtés csodájának“ kiküszöbölésére irányuló törekvés az ember származásának a kérdésénél : az embernek összes szellemi és műveltségi tehetségeivel a legtökéletle1 Vorträga über Deszendensteiire (1909) 5. Plate o. m. 72.