Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
248 A hittudomány. lényeges követelményét, a szabadságot nélkülözi ; hiszen dogmákhoz és egyházi tekintélyhez van kötve, legalább is a katholikus hittudomány. Amilyen állhatatossággal és biztossággal lép fel ez az állítás, oly rövidesen végezhetünk vele. A hittudomány számára követelt és általa állítólag nélkülözött szabadság ugyanaz a szabadság, amelynek szabadelvűségben gyökerező lényegét már eléggé megvilágítottuk, úgy hogy semmi hozzáfűzni valónk nincsen. Eléggé megmutattuk, hogy ez a szabadság nem természetellenes bilincseket akar lerázni, hanem túlzó alanyelvűség, amely jogot követel magának minden szilárd vallási igazságtól való függetlenségre. Kétségen felül áll, hogy a katholikus hittudománynak ilyen szabadsága nincsen. Ugyanis meggyőződéssel igazaknak tartja azokat a tanokat, melyeket Isten tanúskodása és az egyház csalatkozhatatlan nyilatkozata megerősített. S ebből a meggyőződésből kifolyólag nem mondhatja szabadságnak, hanem az igazság elleni vétségnek azt a jogosultságot, amely megengedi, hogy éppen az ellenkezőjét állíthassa, mint amit egyszer igazságnak ismert el. A tudomány csupán azt a szabadságot követelheti, hogy saját jogos területén az igazság elérésében semmi meg ne akadályozza. S ha ez vele csalatkozhatatlanul közöltetik, még pedig a legfőbb bölcseség által, — és erről a katholikus hittudós meg van győződve —, akkor miért akadályozná ez az igazság elérésében? Meg van kötve, az igaz, de az igazság által ; az igazság azonban csak az
