Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága

20

Le a másvilág igájával.

nem lehet magyarázat az, hogy egy tény számára az egyedül ésszerű okot fogadjuk el ! De éppen ezt nem akarják. „Az világos, — mondja Virchow — ha a teremtés elméletét nem akarom elfogadni, ha az én fülemre való nótát keresek, akkor azt a generatio aequivoca értelmében kell tennem. Tertium non datur. Nem marad más hátra, ha egyszer kimondom : „a teremtést el nem fogadom, de magyarázat kell.“ Ha ez az első tétel, akkor a második tételre kell átmennem s azt mondanom : tehát elfogadom a generatio acquivocát. De kézzelfogható bizonyítékunk nincs erre.“1

Haeckel tehát csak másokhoz csatlakozik, amikor így ír : „Megengedjük, hogy ez a folyamat (az ősnemződés folyamata), amíg egyenesen meg nem figyelik vagy kísérletileg meg nem ismétlik, puszta föltevés marad. De ismétlem, hogy ez a föltevés a természeti teremtéstörténet egész összefüggése számára nélkülözhetetlen.“ „Akik az ősnemzés feltevését el nem fogadják, azoknak a fejlődéselméletnek ezen az egyetlen pontján a természetfeletti teremtés csodájához kell menekülniük.“ Tudomány ez még, vagy nem inkább Istentől való irtózás? Vagy talán mindenekelőtt abban áll a tudomány szabadsága, hogy lerázzuk magunkról az igazságot, ha az nekünk nem tetszik? Kellemetlen igazságoktól ez a szabadelvű tudomány megszabadul ugyan, de annál jobban megkötik tulajdon vallástalan előítéletei.

Újabban a fejlődés tana nagy tiszteletben áll. Nemcsak életet látunk a földön, hanem az életformáknak nagy különféleségét is, kezdve a növénytől az emberig. Arra a kérdésre, honnan ez a különféleség, megint csak egy szétválasztó mon1 Die Freiheit der Wissenschaft im modernen Staat (1887) 20. — 2 Natürliche Schöpfungsgeschichte3 (1872) 309. sk.