Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
242 A hittudomány. nelem, szentírástudomány és a lelkipásztorkodástan területén világos. Mindezek erős rokonságban vannak a profán történelmi, nyelvtudományi, társadalmi, jogi tudományágakkal s így ezeknek a haladásában is osztozkodhatnak. De könnyebben tűnhetik fel az a látszat, hogy a dogmatikának erről le kell mondania. Haladása bizonyára nem is állhat abban, hogy a kinyilatkoztatott tanok tartalmán változtasson, vagy hogy a hitformuláknak, mint jelentésüket különbözőképen cserélhető jelképeknek, a változó korviszonyok között különböző értelmet tulajdonítson ; itt áll az igazság : Veritas Domini manet in aeternum. A dogmatikai ismeretek fejlődése tulajdonképen abban áll, hogy a kinyilatkoztatott igazságok a századok folyamán mindig tisztább világításban és élesebb körülírásban részesülnek, bizonyításuk mindig tüzetesebb lesz, megismerésük kapcsolataikban, vonatkozásaikban és következményeikben folytonosan tágabb kört ölel át. Az isteni kinyilatkoztatás forrásai annál gazdagabban bugyognak, minél többet merítünk belőlük ; igazságai oly tartalmasak, oly dúsak a tudomány és életre való hatásaikban, hogy a kutatás annál távolabb jut a végső megállapodástól, minél jobban tör előre. „Senkisem jut közelebb az igazság megismeréséhez annál, aki belátja, hogy bármennyire haladjon is előre az isteni dolgok megismerésében, mindig marad továbbra is mélység vizsgálódása számára.“1 Gondoljunk a mennyiségtudomány hala1 Nagy sz. Leo, Serm. 9. De Natív.
