Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei

Két világnézet és ezek szabadsága.

29

így halljuk a függetlenített emberiség egy másik dicsőítőjétől, Spicker G. tanártól, a legnagyobb, amit az újkor létrehozott, az a felszabadítás egy közvetlen kinyilatkoztatás, hagyományának kötelékeitől. Az ember számára sem kinyilatkoztatás, sem megváltás nem származhatik kívülről ; inkább arra van kötelezve, hogy tökéletességét a saját erejéből érje el. Amit Istenről, a természetről és magamagáról tud, mindaz a saját tette. Valóban ő minden dolognak a mértéke, a létezőknek, hogy ezek léteznek és a nemlétezőknek, hogy nem léteznek. Ezért mit sem veszített el méltóságából, mint Isten hasonmásából ; ellenkezőleg : azon érzés által, hogy magára van hagyva s önmagában van a hivatása, hogy mindent magától kell tennie, még előbbre jutott az Istenhez, mint végső céljához való hasonlóságban ; befogadó lényből önálló lény lett ; igazában csak most ismerte fel önmagát teljes jelentőségében és rendeltetésében.1

Azért „nem az a mai kor feladata, halljuk ismét a modern életbölcsességnek már előbb megemlített képviselőjétől, hogy vallásossá tegye az embereket, hanem, hogy műveltté tegyen, hogy a műveltséget minden osztályban és állásban elterjessze.“ „Azért a haladó emberiség jelszava nem lehet a vallás, sem az elmúlt idő vallása, sem a jövőben eljövendő vagy újból megalkotandó vallás, hanem az etika.“2 De csak olyan etika, melynek alapjait nem Isten parancsai képezik, melyek teljesítésével eljuthatunk

1 Der Kampf zweier Weltanschauungen. 1898. 134. — * Jodi i. m. 108. 112.