Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei

28

Két világnézet és ezek szabadsága.

a szellemi szolgaság intézménye. Maga csinálja a vallását, függetlenül a dogmáktól és törvényektől, úgy, amint egyéniségének megfelel, amint „átéli.“ Ha a protestáns nagyváros látogatója végső látogatásul talán belép az egyetem tantermeibe, észre fogja venni, hogy itt tudományos mezbe öltöztetve világos beszédben hallja mindazt, amit eddigi útjában homályosan sejtett. Mint a modern bölcselet lépnek fel itt előtte éles körvonalakkal a kutatás porondján e tanok, megvédve, sokszor kizárólagosan szabadalmazva az állami tanszabadság által. Mert hisz ők a „modern tudományos világnézet“, tehát az egyedüli, amely a modern ember előtt tekintetbe jöhet. Innét akar tágabb körbe is utat találni. „Az ember, így hallja Feuerbach egyik tanítványát mesterével együtt tanítani, az ember istene. És csak ezen emberi isten teheti az emberen felül vagy kívül álló istent fölöslegessé. Ami egykor a kereszténység volt és amit akart, azt most az emberiség akarja.“ „Az a lény, így folytatja Jodl Feuerbachhal, melyet az ember a vallásban és hittudományban mint más, tőle különböző lényt fog fel és tisztel, a saját lénye, vágyainak és eszméinek összfoglalata. Ha a vallási képzetek ezen tartalmából elhagyjuk mindazt, ami tisztán a képzelet szülötte, ami a természet törvényei ellen van, megmarad bizonyos kulturális eszmény, megnemesült emberiség, amelyet önálló erővel és munkával meg kell valósítani.“1 A legnagyobb,

1 Ludwig Feuerbach 1904. Ill sk ; 104.