Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei

Két világnézet és ezek szabadsága.

27

többé nem követi vakon a „régi hagyományokat“, hanem önmagában és értelmében hisz ; művelődés és tudomány lépnek a régi vallás helyébe. Templomokat alig talál. És ha vannak is, eltörpülnek a magas paloták mellett és sokszor üresek. A modern ember elhalad mellettük, mert hisz a keresztény vallás alapigazságainak megértése kiveszett belőle. Ez a vallás már nem tudja kielégíteni, amennyiben nem alkalmazkodik a modern gondolkodáshoz és felfogáshoz, vagyis alkalmatlan az emberiség-vallás jelképezésére. Törekvése már nem az ég felé irányul, szemét lesütötte : „A felül- valók nem igen érdekelnek engem, ebből a földből bugyognak örömeim.“ Mikor kultúrájára tekint, öntudatosan mondja a babiloni királlyal : Nem ez-e Babilon, a hatalmas, amit királyi házamul építettem, hatalmam nagyságában és fenségem dicsőségére ? (Dn. 4, 27.). Az a tan, hogy az eredendő bűn következtében természete már születésétől fogva romlott, hogy értelme elhomályosodott s isteni kinyilatkoztatásra van szüksége, hogy akarata gyenge és felülről jövő erőre szorul, hogy a bűn engesztelési kíván, egytől-egyig értelmetlenné vált előtte ; sérti jobb meggyőződését és emberi méltóságát. És nincs már megértése a világmegváltó iránt, akiben egyedül lehet üdvösséget találni, még kevésbé a kereszt iránt. A megváltás e jele, az új idők gondolkodásának egyik előharcosa szerint, mint lidérc nehezedik a modern nemzedékre. És nincs megértése az egyház mint üdvintézmény iránt sem, melytől vezettetnie kellene magát ; előtte ez