Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)
Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei
24 Két világnézet és ezek szabadsága. az Istentől és kereszténységtől elszakadt emberek jelszava lett. Ez azonban nagyrészt korunkat jellemzi. Megváltoztatta az ember helyzetét. Elfelejtette, hogy az ember teremtett, korlátolt sőt bukott lény, de mégis örökkévalóságra szánva. Előtte az ember a legfenségesebb valami, a minden és pedig az ember tisztán önmagában és itteni életében tekintve, elszakítva Istentől és örök rendeltetésétől : feltétlen, tisztán ezen életre szánt lény. Többé nem irányítja tekintetét felfelé, többé nem felülről nyeri törvényeit, nem onnan vár erőt, segítséget és örök életet. Önmaga saját magának végcélja, ő s az ő földi boldogsága és kultúrája. Ügy látja, hogy egyedül magából szökell ki erejének forrása, önmagában hordja törvényeit, egyedül önmagának felelős s természetének örökölt romlását egészen elfelejtette. Ami az apáknak valaha Isten volt, tudniillik az élet célja és szabálya, az a fiáknak maga az ember lett. Annak a világnézetnek helyébe, melynek középpontja Isten volt, az lépett, melynek középpontja Isten volt, az lépett, melynek középpontja az ember, Diis exstinctis successit humanitas — az istenek megbuktak, az emberiség felemelkedett. „A mocsárba merült nemzetekből, a megposhadt vallásokból támadjon fel szebb emberiség !“ Ez alaphangja ennek az emberi vallásnak. 1892-ben Poroszországban kitört az iskolai törvények körüli harc. Caprioi, a birodalmi kancellár mondta akkor : „A kereszténység és az istentagadás közt levő ellentétről van szó ... Minden embernél az a lénye
