Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

„Keresztet, mert keresztény vagyok, zöldszínűt pedig a növénytan tiszteletére.“

Hadd említsünk meg még egy ismeretes nevet, az Osztrák Hyrtl J. ("f 1894) anatómusét.

Az anyagelvűség virágzó éveiben fájdalmasan tapasztalta, hogy egyesek hibája folytán az egész tudomány rossz hírbe kerül. Efelett való felháborodásának adott kifejezést akkor, amidőn a bécsi egyetem 500 éves alapítási ünnepélye alkalmával mint választott Rektor és a főiskola legnagyobb kiválósága rektori beszédét „Korunk (1864.) anyagelvű világnézetéről“ mondotta. „Ha — így szól ebben — befejezésül a mondottakat összefoglalom, nem tudom magamnak megmagyarázni, hogy melyek legyenek azok a tudományos okok, amelyek Epikur és Lucretius régi anyagelvű világnézetének feléledését védelmezik és igazolják és számára általános s maradandó uralmat biztosítani képesek ... Sikerei merész fellépésén és a kor uralkodó szellemén alapszanak, amely e fajta tanokat annál könnyebben juttat népszerűségre, minél veszedelmesebbeknek Ígérkeznek a dolgok meglevő rendjére nézve.“1

Ama tiltakozás volt ez, amelyet néhány évtizeddel később egy másik jelentős természetkutató mondott ki „azon végzetes vélemény ellen, mintha volnának természettudományi dogmák amelyek az emberi szellem legfőbb eszményeivel szöges ellentétben állanak. Legjobb kutatóink fáradozásának jutalma volna, ha sikerülne az embertan terén ezen néprontó tévedésnek gátat szabni.2

Hyrtl beszéde Bécs szabadelvű sajtójában rögtön a felháborodás viharát támasztotta fel ; a csak imént ünnepelt tudóst mellőzték és elfelejtették. Így értették ama körökben a tudomány szabadságát.

Haeckel két szakbeli társára nagyon megharagudott. Baer M. (i* 187fc.) meg Romanes G. J. ("(■ 1894.) voltak ezek. Baer a fejlődéstan területén jelentős kutató ; tanulmányai a személyes Isten hitére vezették. Romanes pedig Darwin híve,

1 Allgemeine Bücherei. 4. sz. 36. és k. oldal. — 2 J. Ranke, Der Mensch. 1. (1894.) VI.

242 „A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.“