Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

332 „A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.“

menyeiden uralkodjék, taníts meg minket arra, hogy kezed alkotásait úgy kutathassuk ki, hogy a földet hasznunkra fordíthassuk és értelmünket a te szolgálatodban egyre jobban megerősíthessük s add a te szent igédet úgy fogadnunk, hogy higyjünk abban, akit azért küldöttéi, hogy nekünk az üdvösség hagyományét és bűneink bocsánatát meghozza. Ezt kérjük mindnyájan ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által.“1

Maxwell vallásos érzülete annál is inkább figyelemreméltó, mivel ő, mint Ampère és Volta, állandóan bölcseleti és hittudományi kérdésekkel foglalkozott. Vasárnaponként, miután hazament a templomból, hittudományi művekbe temetkezett, amint ezt róla feljegyezték.

Legyen szabad az utoisó évszázad angol fizikusai közül még egyet megemlíteni, akiben nagy tudomány mély vallásossággal egyesült. Ha egyáltalán az angol jellem sajátsága a múltban szerzett kincsek kegyeletteljes megbecsülése és megőrzése, távol minden radikálizmustól és újítási vágytól, ez abban is nyilvánul, hogy itt nem űznek a keresztény múlt nagy igazságaiból oly éretlen s oly lelketlen játékot, mint azt máshol nem ritkán találjuk. Még csak a legutóbbi évek egyik nagy halottjára akarunk reámutatni. 1907 decemberében közölték a napilapok William Thomson halálhírét, aki nemesi nevén mint Lord Kelvin ismeretes. 83 éves kort ért el, egész haláláig tartó szünetnélküli tudományos munkásságban. Helmholz szemében már 1855-ben „egyike volt Európa mennyiségtani fizikusainak.“1

1 Campbell-Gurnett, The Life of J. C. Maxwell. 323.