Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

294

Vádak és ellenvetések.

Ernő hesseni tartománygrófhoz, akit kér, hasson oda, hogy a kopernikuszi tan ellen kiadott tilalom függesztessék fel, mivel e tan hihetősége egyre nő : „Ha a kongregáció oly címen változtatná meg vagy enyhítené előbbi határozatát, hogy azt elhamarkodottan adta ki oly időben, amikor a kopernikuszi rendszer igazolására még nem voltak elég világos bizonyítékok, ez egyáltalában nem árthatna tekintélyének, annál kevésbé az egyháznak, mivel a pápának abban semmi része nem volt. Nincs oly bíróság, amely néha nem változtatná saját határozatait.“

De ekkor legalább is nem rosszakaratú merénylet-e ez a tudomány ellen ? vagy legalább is oly korlátoltság és tudatlanság, mely az egyházi hatóságokat minden komolyan gondolkozó ember szemében kell, hogy megfossza minden megbecsüléstől és bizalomtól ?

Két dolgot látunk ennél a szigorú ítéletnél. Elsősorban is a bírák tévedése nagyon menthető. Ha azokat a mai szabadelvű urakat, akik oly hevesen kikelnek azoknak a bíborosoknak korlátoltsága ellen, hirtelen római főpapokká változtathatnók át és odaültethetnők az 1616. és 1633. évi törvényszék helyébe, amelynek akkor kellett döntenie oly kényes kérdésekről, alapos volna a félelem, hogy ők még nagyobb kudarcot vallanának, gondatlanságukkal még nagyobb szégyent hoznának az egyházra, föltéve, hogy ítéletüknél azon rosszakaratuknak, melyet napról-napra tanúsítanak, csak felét alkalmaznák. Természetes, ha tudományunk mai álláspontjából ítélnők meg az akkori kérdések tárgyalását, méltán kellene megütköznünk a bírák ama korlátoltságán, mellyel a tudomány biztos eredményeivel szemben görcsösen ragaszkodtak