Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)
Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit
Vádak és ellenvetések. 295 egy tarthatatlan világnézethez. Ez az eljárás azonban semmiesetre sem volna történeti. Amikor a kopernikuszi tan a vitatkozás színterére került, legkevésbé sem volt biztos vagy bebizonyított. A földnek a saját tengelye körüli forgásának tulajdonképpeni bizonyítékait, amint most adják őket elő, akkoriban nem ismerték. Épúgy hiányoztak az egyenes bizonyítékok a földnek a nap körül való keringéséhez. Galilei három főbizonyítékot hozott föl elméletének bebizonyítására. 1 Mindenekelőtt hivatkozott az árapály jelenségére és azt gondolta, hogy ez csakis a föld önmozgásával és hajlásával magyarázható ; ez oly bizonyíték, amelynek tarthatatlanságát már akkor elismerték. Azután a napfoltok megfigyelésével akarta bizonyítani az elméletet ; ez is értéktelen bizonyíték ; némelyek, mint Scheiner éppen a régi elmélet bizonyítékát látták benne. Harmadik érve az volt, hogy az elmélet egyszerűen magyarázza meg az égi jelenségeket ; de ennek a magában véve nyomós érvnek a horderejét a tudomány akkori állása szerint nem lehetett egészen fölfogni, főleg miután Tycho de Brahe a ptolemeusi világnézet legszembetűnőbb hiányait egy újítással eltűntette. A kopernikuszi tant csak a XVII. század végén Newtonnak a nehézkedésről irt műve után lehetett bebizonyí- tottnak tekinteni. Éhez járultak a nehézségek. A legnagyobb mindenesetre a tehetetlenség régi fogalma volt. Ezt a törvényt : A testek alá vannak vetve a tehetetlenség törvényének, akkor csak így mondták : A testek nyugalomra törekszenek. Ezzel a tehetetlenségre irányuló törekvéssel azután nehezen lehetett megegyeztetni, hogy a föld pihenés nélkül kettős mozgást végezhessen önmaga és a nap körül. A tehetetlenségnek ezt a régi fogalmát 1616-ban még nem vonták kétségbe s maga Kepler is erősen ragaszkodott hozzá. Később Galilei is igen köze] jutott a tehetetlenség új fogalmához : A testek nyugalmuk1 V. ö. Linsmeier, Ricciolis Stellung im Galileistreit. Natur und Offenbarung XLVll. (1901); Müller, Galileo Galilei 143; Galilei-Prozess 128 stb.
