Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei

Tudomány és szabadság.

3

és Olaszországban felépültek az első egyetemek; és azóta a tudományt elévülhetetlen értékkel gazdagította nem egy olyan kutató, aki sohasem jutott egyetemi tanszékhez. Nemcsak Pithagoras, Aristoteles, Ágoston nem voltak egyetemi tanárok, hanem Kopernikusok, Newtonok, Keplerek sem tanítottak főiskolán soha. És Nyugat-Európa meg Amerika országaiban kevéssel előbb még így volt, sőt még má is így van : tudós és egyetemi tanár ott sokkal kevésbé azonos fogalmak. Ha tehát a tudomány szabadsága a főiskolákra és ezek tanáraira vonatkozik is elsősorban, mindamellett nem kizárólagosan. Tudomány és főiskola nem viszonyos fogalmak.

Mi tehát a tudomány?

Százak lelkében, mikor ezt a fenséges szót hallják, feltámad egy emberfeletti géniusz, mely ölében tartja az igazság nyitott könyvét, amiben minden rejtély megoldást nyer ; kezében a világító fáklyát, amellyel bevilágít a kutatás legmélyebb rejtekeibe, amellyel eloszlat minden sötétséget. így képzelik sokan a tudományt. Egyszeri hivatkozás ezen csalat- kozhatatlan lényre, elégséges ahhoz, hogy minden vitás kérdést eldöntsön, hogy minden ellentmondást elnémítson ; jaj annak, aki szentségtelen ajkát „ha“-ra, vagy „de“-re nyitja.

Ha ez volna a tudomány, akkor már készen volnánk. Csak annyi mondanivalónk volna, hogy e lény szabadsága számára nem létezhetik korlát; az isteni bölcsesség kiváltságaiban kellene osztoznia. Mert a csalhatatlan igazságra vonatkozólag nem létezhetik hallgatási parancs, nem javítás. Ám sajnos, a való-