Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

URUNK HEGYI BESZÉDE

83

sége, mely csak kimerítené erőit, anélkül, hogy célt érne. Folytonos imádságot végez a lélek, midőn meghatározott imádságain kívül imádságából vagy olvasmányából néhány gondolatot, néhány szót megőriz szívében s azt időről időre önkénytelenül felidézi; mikor, amennyire lehet, állandóan az Istentől való függés gondolatában él, mikor feltárja neki, szó nélkül színe elé hozza szükségét. Ilyenkor, mint a megrepedt és kiszáradt föld kéri az esőt azzal, hogy feltárja az égnek szárazságát ; úgy tesz a lélek is, midőn előadja szükségleteit Istennek. És erről mondja Dávid: Lelkem eped érted, ó Uram, mint a vízért szomjazó föld.1 Uram, nem kell nekem hozzád könyörögnöm, szükségem kér téged, sanyarú helyzetem esdekel hozzád, nyomorúságom kiállt hozzád. Amíg ez a lelki állapot tart, kér könyörgés nélkül ; amíg gondosan igyekszik kerülni minden veszélyt, kér könyörgés nélkül ; és Isten hallja e beszédet. Uram, előtted vagyok, aki előtt nyilvánvaló egész nyomorúságom, irgalmazz; és minden alkalommal, mikor az feltárul előtted, ó jóságos Istenem, sürgesse számomra irgalmasságodat. íme a folytonos imádságnak talán a leghatásosabb módja.

1 Zs. 142, 6.

6*