Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

54

URUNK HEGYI BESZÉDE

őbenniik,1 Szeressük tehát az ily Atyát. Ezerszer és ezerszer mondjuk : Mi Atyánk, mi Atyánk, mi Atyánk, sohasem fogunk téged szeretni ? Sohasem leszünk igazi gyermekeid, akiket áthat a te atyai gyengédséged ?

Még egyszer : Mi Atyánk. Mi adja ajkunkra e szót : Mi Atyánk ? Megtudjuk sz. Páltól : Mivel fiák vagytok, elküldötte Isten az ö Fiának Lelkét szívetekbe, ki azt kiáltja: Abba! Atya!2 A Szentlélek van tehát bennünk, ő váltja ki bennünk szívünknek azt a belső szózatát, mellyel Istent hívjuk, mint olyan Atyát, ki mindig kész bennünket meghallgatni.

Ugyancsak sz. Pál mondja máshol :2 Mindazok, kiket Isten lelke vezérel, Isten gyermekei és Isten a fogadott gyermekek lelkét küldi nekünk, melyben azt kiáltjuk : Abba, Atya. A Szentlélek van tehát bennünk, ő váltja ki belőlünk azt a bensőséges kiáltást, mellyel Istenhez, mint Atyánkhoz fordulunk.

Miért nevezi ezt kiáltásnak ? A kiáltásra nagy szükség késztet. A gyermek csak akkor kiált, ha szenved vagy szükséget érez. De kihez kiáltson szükségében, ha nem az atyjához, anyjához, dajkájához, mindazokhoz, akikben a természet valami atyait éreztet vele. Kiáltsunk tehát, mert a mi szükségeink rendkívüliek. Gyengülünk, megejt a bűn, az érzéki öröm magával ragad; kiáltsunk, nem tehetünk többet, de kiáltsunk Atyánkhoz. Ki késztet minket a kiáltásra ? A Szentlélek, az Istenszeretet, az Atya és Fiú szeretete, mely kiáradt a mi

1 Jn. 17, 26.

2 Gál. 4, 6. — 3 Rom. 8, 15.