Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

URUNK HEGYI BESZEDE

55

sziveinkbe} Kiáltsunk, kiáltsunk tehát hévvel és kiáltsa minden csontunk : Isten, te vagy a mi Atyánk !

Abrahám és a többi ősatyák, akiktől test szerint származunk, bennünket nem ismertek ; a zsidók előtt is ismeretlenek voltunk. De te, Istenem, igazi Atyánk, te ismersz bennünket és szíved legmélyéből és szereteted végtelen forrásából küldöd nekünk azt a lelket, amely késztet, hogy hozzád, mint Atyánkhoz kiáltsunk. A lélek maga, teszi hozzá sz. Pál, tesz bizonyságot a mi lelkűnknek, hogy Isten gyermekei vagyunk} Istenem, ki fogja hallani a Szentlélek eme tanúságát, aki bensőnkben mondja, hogy Isten fiai vagyunk ? Miféle hang lehet az, mikor a lelkiismeret, a szív békéjében, mely semmiről sem feddheti meg magát, ami Istentől elválasztaná, valami, nem tudom mi, azt súgja nekünk titokzatosan és szívünk bensőséges csendjében : Isten a te Atyád, te vagy az ő fia. Haladjunk tovább : ez a hang nagyon meghitt, nagyon kevesen vannak, akik azt hallják. Tovább, tovább, máskor jobban fogjuk hallani : erősebbeknek kell lennünk, meggyökeresednünk a jóban. A Szentlélek mindenkinek nem adja meg ezt a titkos tanúságot. Ami őt illeti, megadná azt mindenkinek ; de nem mindnyájan érdemesek rá ! Istenem, tégy minket arra méltókká ! Helyes dolog az Istentől kérni, mivel valóban ő adja azt ; de ő így felel nekünk : Működjél velem, dolgozzál a magad részéről, nyisd meg

i Rém. 5, 5. — 2 U. o. 8, 5.