Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

42

URUNK HEGYI BESZEDE

nemcsak a gyilkosság- vagy a verekedés nincs megengedve, hanem még haragudni sem szabad felebarátunkra, sem neki valami sértés által keserűséget okozni. Ha pedig viszálykodtunk, legyünk hajlandók a kibékülésre és ha lehet, ne vegyünk igénybe se bírót, hogy az vessen véget a civakodásnak, de még közbenjárót sem, hogy ez az elhidegült lelkeket kibékítse. A kölcsönös kibékülésre természetes közbenjárónk van nekünk : Jézus Krisztus és a szeretet s a kegyelem éltető szelleme. Legyünk tehát engedékenyek és mindegyikünk éljen kölcsönös egyetértésben felebarátjával. O mondotta, hogyha valami keserűséget vennénk észre felebarátunk szívében, előzzük azt meg, csendesítsük le és becsüljük többre a kibékülést az áldozatnál. Most még többre is kiterjeszti a kötelességet és gyökerében teljesen kiirtja a bosszúállás szellemét.

Szemet szemért és fogat fogért.1 Ez meg volt engedve az Ószövetségben; az igazságszolgáltatás egy nemének látszott; de Jézus Krisztus nem engedi meg a kereszténynek, hogy ezt megtegye, sem pedig, hogy elégtételt keressen magának. Ha az állami igazságszolgáltatás megtorolja az erőszakot, a keresztény nem áll annak útjában és tiszteli a közrendet, de a maga részéről nemcsak hogy nem áll bosszút azon, aki őt arcul ütötte, hanem még a másik orcáját is odatartja; inkább átengedi a felső ruháját annak, aki köntöséért pöröl vele, mintsem port indítson e csekélység miatt és helyt adjon a i

i Móz. II. 21, 4.