Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

URUNK HEGYI BESZEDE

43

pörlekedésnek és neheztelésnek. Inkább jó akarattal beleegyezik abba, hogy két ezer lépést tegyen annak, aki ezer lépésre kényszeríti, csak hogy ne szolgáltasson igazságot önmagának, vagy ne törődjék az őt ért sérelem megbosszulásával. Szívének nyugodtsága kedvesebb neki, mint mindannak bírása, amit tőle erőszakkal elragadhatnak és ha vétenie kellene a szeretet ellen azzal, hogy visszaszerzi elrabolt javait, ezt ily áron nem akarja. Mily tiszta vagy, evangélium, mily szeretetre méltó vagy, keresztény tanítás! De keresztény véreim, mily rosszul feleltek meg ennek és mily kevéssé vagytok méltók e szép névre!

Aki kér tőled, adj neki. Attól, aki kölcsön akar tőled venni, el ne fordulj!1 amint rendesen tenni szokás. Tégy, amit tehetsz, hogy segíthesd; légy nagylelkű és jótevő. A világ minden gazdagsága nem ér fel e két erény becsével, sem a jutalommal, melyet nekünk szereznek.

Előttünk áll tehát az ellenségeink iránt való szeretet három foka: szeretni őket, jót tenni velük, imádkozni értük. Az első a második forrása; aki szeret, az ad. Az utolsóról azt hiszik, hogy azt legkönnyebben lehet teljesíteni, mégis az a legnehezebb, mert Istenre való vonatkozással történik. Semmi se legyen őszintébb, szívesebb, igazabb, mint az, amit annak ajánlunk, aki mindent lát, még a szív mélyét is.

1 Mt. 5, 42.