Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig
428 AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE távozott tehát a szentföldtől és Ninivétől ; nem gondolta, hogy Isten még abból a nagy messzeségből is visszavezetheti akarata ellenére. De alig, hogy hajóra szállt, az Úr nagy szelet bocsátott a tengerre és nagy szélvész támadt. És megfélemlettek a hajósok és mindenki istenéhez kiáltott és a hajóban levő terhet behányták a tengerbe. Jónás nem félt a nagy veszélytől, mert ezek az erős lelkek, akik Isten kezében vannak, mint láttuk, semmitől sem félnek, csak tőle s lement a hajó belső részébe és mély álomba merült-1 Ez jézusi vonás. Jézus is hasonló viharban nyugodtan alszik fekvőhelyén ; hagyja, hogy hullámok telítsék a hajót, melyben tanítványaival tartózkodott.^ Jónás is hasonló csoda következtében a nagy lármában, a szelek és hullámok zúgása közben aludt, míg fel nem ébresztették, annak bizonyságául, hogy nincs ok a félelemre, ha velünk van az Isten és minden körülmények közt az ő akaratára kell magunkat bíznunk. Nemsokára, amint az Üdvözítőhöz, hozzá is így szóltak : Mit aluszol ? Kelj fel, hívjad segítségül a te Istenedet, talán megemlékezik rólunk és el nem veszünkIs Isten keze nem hagyta nyugodni a prófétát. Mindjárt érezte, hogy ez a vihar miatta támadt ; nyugodtan nézte, amint a hajósok egymás között sorsot vetettek, hogy megtudják, ki a vihar oka. Akkor sem, mikor látta, hogy a sors rá esett, mert mindig abban a meggyőződésben volt, hogy jobb meghalni, mint azért jövendölni, hogy hazugjón. 1, 4. 5. — * Mk. 4, 37. 38. — 3 Jón. 1, 6.
