Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig

AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE

429

nak tartsák s jövendölését káromolják. Ezért mondja oly bátran a hajósoknak, akik meg akarták kímélni : Vessetek a tengerbe habozás nélkül, megszűnik a vihar, mert tudom, hogy miattam jött rátok e nagy szélvész} Megrendülve csodás nyugalmától, de főképen az ő Istenének fönségétől, csodálták őt. Amikor ugyanis személyéről kérdezős ködtek, mondá nekik: En zsidó vagyok, a mennynek Urát, Istenét tisztelem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette. Még egy utolsó erőfeszítést tettek, hogy a szárazra jussanak s ne kelljen feláldozniok e nagy férfiú életét. De minél jobban eveztek, annál inkább dagadt a tenger. Végre megegyezés szerint tengerbe vetették Jónást, Istent híván tanúul, hogy nem szívesen fojtották őt a tengerbe és halálában ártatlanok. Es elállt a vihar.2 És ime megmenekültek mindnyájan, amint vélték a próféta önként vállalt halála által, mellyel Üdvözítőnket jelképezte. De ezzel még nincs vége a csodának; a többit maga az Üdvözítő magyarázta meg, mikor így szól : A gonosz nemzedék jelt kíván, de nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele. Mert valamint Jónás a hal gyomrában három nap és három éjjel volt, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel.2

A prófétai lélek nem hagyta nyugodtan Jónást a szörnyű hal gyomrában sem ; ott énekelte ezt az isteni éneket:4 Kiáltottam az én szorongattatásom1 U. o. 12. 13. - 2 U. o. 9. 13. 15. - 3 Mt. 12, 39. 40.

4 Jón. 2, 3—5.