Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig

AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE

427

amint ezt már Jeremiásnál láttuk. Uram vedd el, kérlek az én életemet tőlem, folytatja Jónás, mert jobb nekem a halál,' semhogy hazug prófétának tartsanak és a jövendölés nevetség tárgyává legyen. E rövid megfontolás után is láthatjuk, hogy az isteni behatás alatt álló lelkek mindenen felülemelkednek és a halált is semmibe veszik. Határtalan gyötrődésében, Jeremiáshoz hasonlóan, nem akar tudomást venni a jövendölésekről és süket akar maradni e hang iránt, sőt a prófétai lélektől ösztönözve menekül az Ur elől és Joppéban2 hajóra száll, hogy a szentföldről a világ másik részébe távozzék. Mert, ha nem is tudják pontosan, hol volt Tarzis városa, abban mind megegyeznek, hogy igen messze, nyugat felé feküdt.

Nem kell gondolnunk, hogy a szent próféta azt hitte: az Ur nem látja őt többé, vagy elmenekül hatalma alól, ha messze földre megy. Nemsokára ugyanis halljuk, amint a hajósokhoz beszél : Én zsidó vagyok és a menny Urát, Istenét tisztelem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette.3 Jól tudta tehát, hogy nem tud kisiklani hatalma alól és nem tudja elhagyni birodalmát. Isten arca elől akart menekülni, jelenlétét akarta kikerülni ; azt az arcot, melyet Isten bensőleg mutatott prófétáinak, azt a jelenlétet, mellyel lelkűkbe világított, mikor őket ihlette. Es Jónás azt gondolta, hogy kikerülheti ez arcot, ha elhagyja a szentföldet, Izrael fiait, hol Isten sugallni szokta jövendöléseit. EI1 Jón. 3. — : U. o. 1, 3. — 3 U. o. 9.