Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig

426

AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE

börtönödbe, hogy jelképezd Jézus Krisztus sírját és lépj ki belőle, hogy jelképezd az ő feltámadását; szenvedd el az ő szenvedéseit is ! Mi pedig Uram, addig is, amíg megfelelően elmélkedhetünk szenvedésed és győzelmes feltámadásod titkáról, azzal készülünk elő ezekre, hogy hittel szemléljük a prófétákat, akik a te előképeid voltak.

110. nap.

Jónás a hal gyomrában Jézus Krisztus másik előképe.

Jónást is elragadta az a prófétai lélek, melyet Jeremiásnál is láttunk, de Jónás nem akart a niniveiekhez menni, hogy közelgő romlásukat hirdesse.1 Félt ugyanis, hogy ha Isten megbocsát nekik, amit mérhetetlen jóságában mindig megtett, a pogány népek megátalkodnak hitetlenségükben és semmibe sem veszik fenyegetéseit és a próféták beszédeit. E prófétai ihlettől indíttatva, mely őt bensejében ellenállhatatlan erővel ösztönözte arra, hogy Ninive pusztulását hirdesse, így szól : íme Uram, ezt a parancsot nem teljesíthetem. Tudom, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, hosszútűrő és könyörületes és megengeded a gonoszságot,2, még ennek a hitetlen városnak is meg fogsz bocsátani. Ha nevedben fogunk beszélni, nem hallgatnak meg minket. Judának és Izraelnek hiába hirdetjük szigorú Ítéleteidet ; elnézésed, engedékenységed csak megátalkodottakká teszi az embereket a rosszban ;

1 Jón. 1, 2. 3. — 2 U. o. 4, 2.