Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig
386 AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE maga az igazság és a szentek Szentje, mivel nem veheted magadra a mi bűnünk gonoszságát és utálatosságát, csak a fájdalmat, az igazságos büntetést, azaz a halandóságot vetted fel minden következményével együtt. így lettél részvéttel a mi bajaink iránt, könyörületes főpap,1 aki végigszenvedted azokat ; mert miként apostolod mondja, mindenben hasonlóvá kellett lenned testvéreidhez, hogy irgalmas légy és hűséges főpap az Isten előtt, hogy kiengeszteld a nép bűneit.2 Mert ki kételkedik abban, hogy szenvedéseddel segítségünkre lehetsz, hiszen azért szenvedtél, mert neked úgy tetszett, hogy szenvedésed fakassza benned a részvétet, mely segít azokon, kik hozzád hasonlóan szenvednek.3 Dicsőség neked mindörökké, nagy főpap, ki megkönyörültél bajainkon : nem mint a boldogok szánakoznak a boldogtalanokon, hanem mint a boldogtalanok szánakoznak egymáson, a közös nyomorúság érzetével ; nem azért, mintha valaha boldogtalannak érezted volna magadat elviselt szenvedéseid között; te, aki csak azért szenvedtél el fájdalmat és halált, mert akartad ; akitől senki sem vette el az életet, hanem magad adtad oda, mivel önként léptél azok közé, akiket a világ boldogtalannak nevez ; s akire az emberek úgy tekintettek, mint poklosra, mint sebekkel borított emberre, kit Isten megvert és megalázott, — egyszóval, mint a fájdalmak férfiára, ki tapasztalásból tudja, hogy mi az a nyomorúság és gyengeség,4 i Zsid. 5,1. 2. - a U. o. 2, 17. — s U. o. 5,18. - * íz. 53, 2^4.
