Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig
354 AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE titokzatos sasokra, a fenkölt szellemekre, akik előtt a világ értéktelen lesz s akiket nem rendít meg a rettenetes üldöztetés, sem a megrémült természet általános megrendülése, amint hirtelen szárnyra kelnek és amint sz. Pál mondja, a felhőkbe ragadtatnak Krisztus elé a levegőbe és így mindenkor az Úrral lesznek} Boldog nap, boldog látvány, boldog elváltozás! Boldogok, akik ezt a szép tüzet, ezt az új villámot, ezt az élő és csodás világosságot, ezt a testet, melyet a halál avatott fel az üdvösségre, látni fogják ; azok a sasok, akik utána repülnek és kik együtt emelkednek fel ővele ! Legyünk mi is ily sasok azzal, hogy a hitben és az igazságban elmélyedünk és a múlandó dolgok fölé emelkedünk. Vegyük birtokunkba azt a testet, amelyet a halál adott nekünk. Az oltáriszentségben bírjuk ezt a testet. Ez a test egykor halott volt, most él, de a halál jele takarja; vegyük magunkhoz, birtokoljuk őt egész valójában, minden ízében. Éljünk Jézusból és az ő igazságából, az ő szenvedéseiből és halálából, mely a mi életünk ; kövessük, hordozzuk őt magunkon : Jézus halálát mindenkor testünkön hordozzuk, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon a mi testeinken} Ha a világ sötétségei s azok közt, melyek bennünket környeznek, ő jónak látja egyszerre fényt árasztani felénk, mint valami villámot, mint valami rohanó világosságot, mely egy pillanat alatt szétárad egész lelkűnkben és amely látható fenn csakúgy, mint lenn : világosság, imádlak, világos1 Tessz. I. 4, 17. — 2 Kor. II. 4, 10.
