Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig
338 AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE 79. nap. Üdvözítőnknek alapos okai voltak arra, hogy titokzatos fen- tartásokat használjon egyháza tanítására ; de nem azért tette ezt, hogy ezzel az embereknek is megengedje a kétértelmű kifejezéseket és az elmebeli fentartások használatát. Mk. 13, 32. Távol legyen tőlünk, hogy az Üdvözítő beszédének e titokzatos fentartásaiból arra következtessünk, mintha beszédünkben tettetést, kétértelműséget vagy elmebeli fentartást alkalmazhatnánk ; mert nem szabad kétféle szerepet játszanunk oly módon, hogy az egyik szerepben tagadjuk azt, amit a másikban állítunk. Még kevésbé szabad e fen- tartásokat úgy használnunk, mint tanítási módot, vagy alázatosságunk kifejezésére, vagy mint talányt, melynek értelmét nehéz eltalálni, vagy mint titkot, melynek mélyére nem lehet hatolni. Jézus Krisztus, mint Ige mindent tud, a jelent, a multat, a jövőt, a lehetségest és a létezőt, egy szóval mindent ; mindazt, amit az Atya tud ; mert ő maga a tudás, ő maga az Isten Igéje, értelme, külső szava. Mint embernek, mint Atyja titkai letéteményesének és végrehajtójának is, tökéletességének megfelelő tudása van. E tudásban benn van mindaz, ami az emberi nemre vonatkozik, mivel neki adatott minden hatalom a mennyben és a földön.1 Neki kell mindent végrehajtania ; neki kell eljönnie Ítéletet tartani. Atyja nem pillanatról-pillanatra adja tudtára, hogy mit kell cselekednie az ő végzéséből, hanem egy pillanat alatt közli vele minden tervét, melyeket i Mt. 28, 18.
