Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig
AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE 339 végrehajthat; máskülönben ő is, mint mi, hitben, homályban, apránként, részenként, bizonyos értelemben véletlenül és vakon cselekednék anélkül, hogy értené minden résznek a mü céljához és az egészhez való viszonyát. Azonfelül neki, mint egyháza tanítójának, melynek Atyja akaratát magyarázza és amellyel egy testet alkot, szintén van tudása. E tudásban megvan mindaz, amit az egyháznak tudnia kell. Az egyháznak tudnia kellett üldöztetését, hogy előkészüljön rá ; a zsidók közeli pusztulását, hogy figyelmeztesse, bűnbánatra vezesse őket és hogy a hívektől távoltartsa annak a hiedelemnek még a gondolatát is, mintha sokáig büntetlenül maradna az istengyilkosság és a nép többi hűtlensége azon vérengzésekkel együtt, melyeket az Üdvözítőn és apostolain elkövetett. Jézus Krisztus mindezt tudta egyháza számára és ki is nyilatkoztatta. Az egyháznak ismernie kellett az Ítélet bekövetkezésének jeleit, hogy figyelemmel várja közeledtét. Jézus Krisztus még ezt is tudta számára és megjövendölte neki. Azonban az időt, vagy az órát az egyháznak nem kellett tudnia. Jézus Krisztus ebből a szempontból nem is tudta azt és nem is mondott róla semmit híveinek. Jézus Krisztus eme tudása is viszonyban azon tanításokkal, melyeket egyházának adnia kellett, tökéletes és teljes volt, azért mondja : Amit az Atyától hallottam, mint barátaimnak mindent értéstekre adtam j1 és másutt : Mindent előre megmondottam nek1 Jn. 15, 15. 22*
