Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére

104

ELŐKÉSZÜLET

ban, kit már a temetőbe vittek.1 Legyőzte végül a sírban, a rothadás helyén, Lázár személyében.2 Hátra volt, hogy megakadályozza még a romlást is. Eddig olyanokban győzte le a halált, kik természetes halállal múltak ki ; le kellett még győznie akkor, mikor a halál erőszakos úton következik be. Akiknek visszaadta az életet, halandók maradtak ; hátra volt még, hogy a halállal együtt legyőzze a halandóságot is. Saját magán kellett bemutatnia e tökéletes győzelmet. Miután meghalt, feltámad, hogy többé meg ne haljon, sőt romlást se lásson többé, mint a zsoltáros énekelte : Nem engeded, hogy a te szented enyészetet lásson.3 Ami a fővel történt, a tagokkal is meg fog történni. A halhatatlanságot magasabb fokon nyertük meg Jézus Krisztusban, mint azt kezdetben Adámban bírtuk. A mi első halhatatlanságunk abban állt, hogy lehetett volna meg nem halnunk ; az utóbbi halhatatlanságunk pedig az lesz, hogy lehetetlen többé meghalnunk.

4. nap.

Ugyanazon tárgy. A Krisztus Urunk által feltámasztott három halott a bűnös három állapotát jelképezi. Jn. 11, 1. sk. Mt. 9, 18. 25. Mk. 5, 35. 42. Lk. 7, 12. 15.

Az ember igazi halála a bűn, mert ez a lélek halála.

A három halottban, kiket az Üdvözítő föltámasz1 Lk. 7, 12. 14. 15. — 2 Jn. 11, 41-44. — s Zs. 15, 10. 11. Apcs. 2, 27.