Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére

100

ELŐKÉSZÜLET

Ö, az egész emberi nem barátja, eljött, hogy visszahelyezze előbbi állapotába; először csak a csapást siratja benne, remeg miatta, megzavarodik maga is, midőn bűnhődését látja. Főleg az látszott a halálban előtte oly borzasztónak, hogy a bűn okozta ; inkább a bűn, mint a halál okozza remegését, zavarát és könnyeit.

Mind nagyobb remegés fogta el, amint a sírhoz közeledett. Ekkora baj ellen nincs orvossága, mondogatták az emberek a borzasztó üregbe tekintve, ahol a halott feküdt. Nem tehette volna meg ez, mondották, ki a vakon szülöttnek szemeit megnyitotta, hogy barátja meg ne haljon ?1 Nem azt mondták : nem tudná-e feltámasztani őt ? Csak erre az egyre nem gondolt senki. Azt hiszik, hogy hatalma nem terjed ki többre, mint hogy a halált meggátolja ; de hogy a halálból visszahozzon, habár erre már mutatott néhány példát, arra visszaemlékezni, azt hinni senki nem akarta. Azt hiszik, hogy csak könnyeit és remegő borzadását tudja orvosságul nyújtani a bajjal szemben. Íme, az egész emberi nem a halál zsákmánya ; csak siratják sorsát és nem látnak segítséget. Ez a történet kezdete s mintegy a képnek első része ; az egész borzadással van telve.

Ezzel szemben áll a második rész és benne minden telve vigasztalással. Csak a halál fölött való hatalom és a rajta nyert győzelem látszik.

Jézus így szól : Ez a betegség nem válik halálra,

1 Jn. 11, 37.