Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Bevezetés - Első könyv. Az ember
AZ EMBER 19 képviselője. Igen, ha az összes most ismert fosszil- embereket összerakjuk és összehasonlítjuk a mostaniakkal, határozottan állíthatjuk, hogy a ma élő emberek között sokkal több a relative alsóbb fokon álló egyéniség, mint a megismert fosszilek között... Azt kell mondanom, hogy olyan fosszil-majomkoponya vagy majomember - koponya, melyről biztosan állíthatnék, hogy emberré lehetett volna, még soha sem került elő».1 Ugyanez a tudós a wiesbadeni természettudományi kongresszon (1887) úgy nyilatkozott, hogy csak a harmadkorszakból vannak emberi maradványaink és ezek azt bizonyítják, hogy a vizözöni embernek «semmivel sem volt tökéletlenebb a szervezete, mint a mai vadembereké». Nagy reménnyel töltötte el a darwin istákat Dubois holland orvosnak láva szigetén Trinilnél tett fölfedezése. Ásatásai közben koponyacsontot, felső lábszárcsontot és két zápfogat talált. Bár 15 méternyire volt egymástól a két találóhely és bár még ma sem mutatták ki a maradványok összetartozását, ez mégsem akadályozta a feltalálót abban, hogy ezekből a vélt maradványokból a híres Pithecanthropus erectust, az ember és majom közé eső átmeneti alakot, konstruálja. De mikor a leideni nemzetközi kongresszuson szakembereknek volt alkalmuk az eredeti tárgyakról személyes megtekintés alapján ítéletet mondani, összeomlott a kártyavár. Virchow után Ranke, Kollmann, v. Zittel, Klaatsch, Bumüller és mások valóságos majomnak tulajdonítják ezeket a maradványokat. Bizonyos, hogy a lábszárcsont majomé volt. Újabban dr. Branco indult kutató útra Trinil 1 1 Die Freiheit der Wissenschaft im modernen Sinn, Berlin. (1877.) 30. 2*
