Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)

Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai

jöngő Heraklesében» is szent borzalom akadályozza Amphitryont Megarának az oltártól való elszakításában.1

Igen sűrűn találkozunk a görögöknél olyan bizonyságokkal, amelyek a büntetőts bosszútálló lelkiismeretről tárgyalnak. A meggyilkolt engesztelő vagy boszuló szellemét (mpocrupÔTiaioç) valósággal megszemélyesítették. Antiphon tetralógiájának első részében így szól a panaszos: «Ha igazságtalanul mentitek föl ezt az embert, halála után nem leszen engesztelő szellemünk, hanem lelkiismeretfurdalástok tárgya».

Schmidt L. szerint, aki a régi görögök erkölcsi felfogásának egyik legjobb ismerője, a lelkiismeret ennél a klasszikus népnél olyan világosan és határozott alakban jelenik meg, hogy nem egyszer szónoki fegyverként használható a bizonyításban. Aischynes a Ktesiphon ellen tartott beszédében ezeket mondja (233) : Ha a birót valamely szónok művészi védőbeszéde engedékenyebbé tenné, esküje, melyet birói hivatalának átvétele előtt tett, üldözni és kínozni fogja, fiesiodos theogoniája is (231.) lefesti a megszemélyesített esküt és azt mondja róla, hogy akik hamisan esküdtek, azokat rettenes mar- dosással szokta kínozni. Antiphonnak Heródes haláláról szóló beszéde a bánatot említi, mely azokat éri, akik a halálitélet meghozatalánál igazságtalan Ítéletet mondtak, Aischynes pedig az álkövetségről mondott beszédjében azt állítja, hogy egyeseket hibás Ítéletük tudata az öngyilkosságba kergetett. Klearchos Xenophonnál2 úgy nyilatkozik, hogy nem nevezhetné boldognak azt az embert, aki tudatában volna, hogy az isteneknek tett esküt megszegte.

Menander egyik töredékében arról van szó, hogy a

A KATHOLIKUS ERKÖLCSTAN ALAPVONALAI 551

1 V. ö. Schmidt, Ethik der Griechen. I. 215. 2 Anab. 2, 5. 1.