Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
A KATHOLIKUS ERKÖLCSTAN ALAPVONALAI 549 ítélet napján mindenkit lelkiismerete szava szerint megitél.1 Az ős-kereszténység nagy tanítói és a szent Írók igen sok változatban mutatják, mint kiséri intő, tanító és vezető szavával az embert a lelkiismeret. Origenes szerint a lelkiismeret «a lélek irányítója s a lélekkel szorosan egybeforrt nevelő, amely a rossztól óv és a jóra serkent».1 2 Igen szépen írja szent Ágoston is:3 «Ember, minden elől el menekülhetsz, csak akarni kell, egyedül a lelkiismeret az, melytől el nem futhatsz. Térj a szobádba, pihenj meg az ágyon, vonulj magadba, de ha a bűnök tudata terhel, sehol sem találod meg azt a helyet, ahova lelkiismereted elől rejtőzhetnél». «Isten a teremtéskor — mondja Aranyszájú szent Já- nos4 — minden ember szivébe beleoltja a jó és rossz fölött való hamisítatlan Ítéletet, vagyis a lelkiismeretet.» Ismeretes, hogy a keresztény költők a lelkiismeret nyilvánulásait, különösen a tragédiákban, mindenkor a legkülönbözőb színjátékokban tüntetik föl és arra törekednek, hogy azt a legszebb és legmelyebb indító okaiban tárják föl előttünk. Shakespeare, a lelki élet festésének legnagyobb mestere, elragadóan rajzolja pl., amint a meggyilkolt Bangó halotti árnyéka Macbeth-et az ünnepi lakoma alkalmával olyan rémületbe ejti, hogy ez vendégeiről egészen megfeledkezve, vad rémületében a kisértet felé ezeket kiáltja: «Nem mondhatod, hogy én tettem. Hah, véres hajfürtjeid ne rázzad ellenem __ el szemeim elől! A pokolba! Véred kihűlt, csontjaid velőtlenek, rám meredt szemed élettelen, kihalt !» A meg1 Róm, 2, 15. 3 Enarr. in Ps. 30. n. 2 Sup. Rom. 2, 4 Ejcposit. in Ps. 147, n. 3-
